Sajttorta
Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához:
20 dkg keksz
10 dkg olvasztott vaj
50 dkg krémsajt
10 dkg cukor
1,5 dkg finomliszt
1 citrom reszelt héja
20 dkg tejföl
2 db nagyobb, vagy 3 db kisebb tojás
4 evőkanál dzsem (pl. áfonya) vagy 4 marék fehér csokipasztilla + 1 dl tejszín (elhagyható)
Elkészítés:
A sütőt 180 fokra melegítsük elő. A kekszet daráljuk le és dolgozzuk össze az olvasztott vajjal. Minél finomabb kekszet választunk, annál jobb lesz a torta is. A fenti képen láthatót sima háztartási keksszel készítettem, de legközelebb Győri Zabfalatokat, vagy valami kakaós kekszet fogok használni. A képen látható tészta elég vastag, de ezt még az eredetileg megadott 25 dkg keksszel készítettem. 20 dkg keksz viszont ennyi krémhez bőven elegendő!
A vajas kekszet nyomkodjuk a tortaforma aljába és 10 percig süssük.
A krémhez az összes hozzávalót keverjük alaposan össze. Ízlés szerint ízesíthetjük még citrom levével, vagy fahéjjal, tonkababbal, verbenával, de ezek más irányba terelik a sajttortánk ízét.
Ha letelt a kekszalap sütési ideje, öntsük rá a krémet és csurgassuk rá a dzsemet, és kanállal keverjük el a torta felszínén mintákat rajzolva (ez a lépés elhagyható). A tortát toljuk a sütőbe és kb 45 percig süssük. Akkor jó, ha a közepe kissé remeg, így lesz finom krémes a belseje.
Mivel a sütit fogfehérítés utáni "fehér diéta" keretein belül készítettem, ezért választottam a HT kekszalapot, illetve a lekvárt elhagytam. Viszont hogy "felturbózzam" picit a tortát, öntöttem a tetejére egy fehércsoki mázat (fehércsoki + tejszín összeolvasztva, simára kikeverve), amitől valami brutál finom lett. Ezentúl mindig így csinálom majd! Ja, és igazán finom minimum fél nap hűtőben állás után lett.
Ezt a sütit a Nosalty oldalán szereplő recept alapján készítettem, picit módosítva az arányokat. Nemrég beszélgettem egy cukrásszal, aki a bloggerek aknamunkájára panaszkodott, hogy felteszik a blogjukra a recepteket a forrás megjelölése nélkül, illetve szellemi tulajdonnal élnek vissza - plagizálnak - és learatják más cukrászok babérjait. Nos, mivel tudomásom szerint a blogomnak én vagyok az egyetlen aktív olvasója és az angol tanárom - Kata (köszi Kata, imádlak!!! :-)) - így nem gondolom, hogy különösebb bűntudatot kellene érezzek mások receptjeinek a felhasználásáért, de a rend kedvéért inkább feltűntetem a közeljövőben a recept forrását. Ha pedig valaha az olvasótáborom felduzzadna több mint 50 főre (Úristen, nem is tudom hogy kezelném a népszerűséget!?), ígérem saját receptekkel is megpróbálok előrukkolni. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése