Gesztenyés pathé csokoládé ganache-al, avagy élet a gesztenyepürén túl

Paté és ganache - avagy gesztenyés aprósüti étcsoki krémmel töltve

Hozzávalók a pathéhoz:
80 dkg gesztenyemassza (a hagyományos cukrozott verzió)
25 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojás
2 tojássárgája
1 citrom reszelt héja
1 rúd vanília kikapart belseje
3 evőkanál rum
8 dkg gesztenye liszt (búzafinomliszt is megteszi...)

Hozzávalók a csokikrémhez:
10 dkg tejszín
10 dkg étcsokoládé pasztilla

A gesztenyemasszát, szobahőmérsékletű vajat, porcukrot, tojást, tojássárgáját, citromhéjat, vaníliát, rumot robotgéppel sima masszává keverjük, majd beleforgatjuk a lisztet. Nyomózsákba töltjük és tetszés szerinti formára nyomjuk. Én két féle csillagcsöves tip-et használtam, az egyikkel készült a rózsa forma, a másikkal a kis fodros csúcsok. Minél melegebb a massza, annál könnyebb kinyomni, ezért érdemes szobahőmérsékletű alapanyagokkal dolgozni. A formázott sütiket 175 fokos sütőben kb. 15-20 percig sütjük. Akkor jó, ha a széle kissé barnulni kezd.

A krémhez a tejszínt felforraljuk és a csokoládépasztillákra öntjük. Várunk 10 percet, addig nem keverjük meg a csokit. A 10 perc letelte után alaposan elkeverjük a csokit a tejszínnel, amíg csomómentesre olvad. További 10 percet pihentetjük, majd robotgép segítségével habosra verjük. A kész krémet habzsákba töltjük és kis kör alakú tip segítségével a sütikre adagulunk kevés krémet. Egy-egy sütifalatkát összeragasztunk. Fogyasztásig a sütit hűtőben tálaljuk.

Az alaptészta receptjét a Nők Lapja Konyha Desszert című különszámában találtam. Ott nem ragasztották össze a sütiket csokikrémmel, csak olvasztott csokival meglocsolták a tetejét. Ez esetben fele mennyiségből is készíthetünk tésztát, hisz látszatra nagyobb mennyiséget kapunk, ha "ragasztunk" akkor viszont ez legyen a minimum mennyiség, hisz két sütiből rögtön egy lesz...

Nagyon fincsi, télies desszert, ráadásul szép és tartós (ha nem ganache krémmel készítjük). Ajándékba is kiváló desszert, kis dobozkákba csomagolva cuki meglepetés lehet.

Szerelmem a Cheesecake...

Sajttorta

Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához:

20 dkg keksz 

10 dkg olvasztott vaj

50 dkg krémsajt

10 dkg cukor

1,5 dkg finomliszt

1 citrom reszelt héja

20 dkg tejföl

2 db nagyobb, vagy 3 db kisebb tojás

4 evőkanál dzsem (pl. áfonya) vagy 4 marék fehér csokipasztilla + 1 dl tejszín (elhagyható)

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra melegítsük elő. A kekszet daráljuk le és dolgozzuk össze az olvasztott vajjal. Minél finomabb kekszet választunk, annál jobb lesz a torta is. A fenti képen láthatót sima háztartási keksszel készítettem, de legközelebb Győri Zabfalatokat, vagy valami kakaós kekszet fogok használni. A képen látható tészta elég vastag, de ezt még az eredetileg megadott 25 dkg keksszel készítettem. 20 dkg keksz viszont ennyi krémhez bőven elegendő!

A vajas kekszet nyomkodjuk a tortaforma aljába és 10 percig süssük. 

A krémhez az összes hozzávalót keverjük alaposan össze. Ízlés szerint ízesíthetjük még citrom levével, vagy fahéjjal, tonkababbal, verbenával, de ezek más irányba terelik a sajttortánk ízét. 

Ha letelt a kekszalap sütési ideje, öntsük rá a krémet és csurgassuk rá a dzsemet, és kanállal keverjük el a torta felszínén mintákat rajzolva (ez a lépés elhagyható). A tortát toljuk a sütőbe és kb 45 percig süssük. Akkor jó, ha a közepe kissé remeg, így lesz finom krémes a belseje. 

Mivel a sütit fogfehérítés utáni "fehér diéta" keretein belül készítettem, ezért választottam a HT kekszalapot, illetve a lekvárt elhagytam. Viszont hogy "felturbózzam" picit a tortát, öntöttem a tetejére egy fehércsoki mázat (fehércsoki + tejszín összeolvasztva, simára kikeverve), amitől valami brutál finom lett. Ezentúl mindig így csinálom majd! Ja, és igazán finom minimum fél nap hűtőben állás után lett. 

Ezt a sütit a Nosalty oldalán szereplő recept alapján készítettem, picit módosítva az arányokat. Nemrég beszélgettem egy cukrásszal, aki a bloggerek aknamunkájára panaszkodott, hogy felteszik a blogjukra a recepteket a forrás megjelölése nélkül, illetve szellemi tulajdonnal élnek vissza - plagizálnak - és learatják más cukrászok babérjait. Nos, mivel tudomásom szerint a blogomnak én vagyok az egyetlen aktív olvasója és az angol tanárom - Kata (köszi Kata, imádlak!!! :-)) - így nem gondolom, hogy különösebb bűntudatot kellene érezzek mások receptjeinek a felhasználásáért, de a rend kedvéért inkább feltűntetem a közeljövőben a recept forrását. Ha pedig valaha az olvasótáborom felduzzadna több mint 50 főre (Úristen, nem is tudom hogy kezelném a népszerűséget!?), ígérem saját receptekkel is megpróbálok előrukkolni. :-)